Január közepét írunk, de még mindig nem egészen kezdődött el az év. Ekkor toppant be az évnyitó/évzáró céges gyűlés a naptáramba, és én komoly aggodalmakkal, de elrugaszkodtam a földtől egy WizzAir-járat segítségével, hogy Lengyelországban, Varsó helyett egy közeli burzsuj-kisvárosban nézzem meg személyesen, milyen is a cég, amelynek dolgozom. Azért tettem ezt, mert reméltem, hogy növeli a lelkesedésemet az, ha látom, kiknek dolgozom, és tudok arcokat rendelni a nevekhez, és hátha segít jobban megismerkednem a munkatársaimmal. Ennek ellenére abszolút nem voltam félelmek nélkül, hiszen tapasztalataim szerint elég nehezen megy az ismerkedés, illetve nem mindig azokat a dolgokat élvezem/értékelem, mint mások - tehát egyszerűen tartottam attól, hogy nem fogom jól érezni magam, és olyan lesz, mintha marslakó lennék az emberek közt.
Ó ó, de sok bajod van, Bogáta.
És ez a hét, minden félelmével és beszélgetésével és lakomázásával és ismeretlen miliőjével végül nagyon jól sikerült. Tudom, hogy az ember adaptálódik, meg minden, főleg ha folyton össze van zárva másokkal, de engem meg is lepett, milyen jól éreztem magam ezekkel az új, más, érdekes, kedves emberekkel.
Szóval, ha már a magamnak szánt emlékeztetőknél tartunk, itt van még néhány nekem.
- Bár szeretem azt mondani, hogy nem képeznek központi szerepet az életemben a világi hívságok, azért eléggé jók tudnak lenni. Igenis nagyon jó volt egy úri kúriákkal teli kisváros sokcsillagos szállodájában reggelente úszni és pezsgőfürdőzni, svédasztalos reggelizni, á la carte ebédelni, stílusos étteremben vacsorázni. Jó volt különautóval vitetni magunkat, ingyen kávézni, hatalmas ágyban aludni, a hotelban nekünk lefoglalt magánbulin mulatni.
- Gazdag, sikeres és csillogó emberekkel találkoztam, akik büszkék a teljesítményükre (joggal). Kívülről azt lehetne mondani, hogy ezek az emberek igazi győztesei az életnek. Mégis, mikor beszélgettem velük, egytől egyig az irigykedésüket fejezték ki, amiért én megtaláltam azt, amit keresek az életemben (munka terén), ők pedig még nem. Biztos vagyok benne, hogy ők is meg fogják találni, hiszen zseniálisak és jó fejek, de ezt nagyon megjegyeztem.
- Nem kell görcsösen ragaszkodnom ahhoz, hogy más vagyok, mint a többiek. Lehet szeretni és élvezni azt is, amit mások. Vagy ha valamiben különbözöm is tőlük, lehet arról beszélgetni. Meg alapvetően lehet akármiről beszélgetni, el lehet mondani, mikor hogy jártam, miket tapasztaltam, és ez érdekelni fogja a többieket.
Holnap kezdődik a finnül telefonálgatás, és nem tudom, jobban fog-e menni most, hogy kicsit jobban megismertem a céget. Azt sem tudom, motiváltabb leszek-e. Az is lehet, hogy az elején így is, úgy is nehéz lesz, és ezen túl kell esni. De nagyon örülök, hogy végül vállaltam ezt az utazást, és gazdagabb lettem ezekkel a tapasztalatokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése